Eke Tamás saját megfogalmazása szerint azt tekintette feladatának, céljának, hogy segítsen az áramnak és a fénynek célba érkezni, ahogy barátainak és kollégáinak is. Távozása minden téren űrt hagy, mert Ő volt a nyitottság, a szeretet és az önzetlenség. Nem munkái és kollégái voltak, hanem hivatása és barátai. Amivel foglalkozott, azzal eggyé vált. Együtt lélegzett-létezett-gondolkodott a térrel, az utcával és a fénnyel.

Akkor volt boldog, ha segíthetett, akár ismeretleneknek is, olykor erején felül is. Talán ez a hajsza, a tökéletességre, a harmóniára való törekvés és a szüntelen küzdelem volt az, amely idő előtt felőrölte. Nem adta fel, amíg a legjobb megoldást meg nem valósíthatta, míg az utolsó akadályt le nem győzte.

Határtalan szerénysége miatt soha nem ismerte el, hogy az egyik legkiválóbb mérnöke a társadalomnak, a szakmának. Nem hallhattuk tőle, hogy az ő ötlete vagy az ő megoldása lenne a legjobb, mert elismerte a tudást, mert birtokában volt annak maga is. Kérdései által tanult és tanított másokat.

Eke Tamás tervezői munkásságának egyik koronáját a még gyerekcipőben járó LED közvilágítás korszerűsítések jelentették. Szívósan, kitartóan és részrehajlás nélkül dolgozott, gondolkodott és tervezett. Érzelmei és érzékei segítették ebben, és a megérzéseit a mérnöki számítások is igazolták. Logikus és tiszta gondolatai hosszú ideig meghatározzák Hódmezővásárhely és Siófok utcáit, a segítő szándékkal, önzetlenül megtervezett kicsiny terek arculatát, a fénnyel díszített homlokzatokat.